Ha eleged van a tuti tippekből, akkor olvasd el, hogyan fogytam kétszer is több mint 20 kilót.
3 tuti tipp, hogy add le a téli pluszsúlyt.
5 jó tanács, miként tedd hatékonyabbá az edzéseket.
10 étel, amely biztosan segít a fogyásban.
A világ legjobb diétája, fogyj ezzel két hét alatt 8-10 kilót.
Mindenki találkozott már ezekkel a szlogenekkel, sőt – nem kell szégyellni – mindenki kattintott is már ezekre, s olvasta figyelmesen, hogyan is lehetne még szebb, még vékonyabb, még erősebb. Keresve, hogyan oldják meg helyette mások a problémáit. Pedig csodamódszerek nem léteznek, viszont nincs is rájuk szükség. Bár mindenkinek a saját szervezetétől is függ a fogyás, az erősödés, stb. mértéke és sebessége, az én példám mutatja, semmi szükség a kétes értékű csodapraktikákra.
Egyszerűen csak oda kell figyelni az étkezésre és a sportolásra. Egyszerre és mindkettőre. Ennyi az egész.
S amennyiben ez megvalósul, nyugodtan lehet időnként tiramusut, vagy töltött káposztát enni, akkor sem lesz gond a súllyal, ahogyan egy-egy kihagyott edzésnaptól sem dől össze a világ.
174 centi vagyok, 106 (!) kiló voltam, amikor eldöntöttem, hogy nem élhetek 23 évesen kövér disznóként, s mivel a mázsa feletti már vágósúly, ezért nekem kell levágnom a kilókból.
Szerencsére kaptam segítséget, hiszen sportújságíróként elég sok sportos emberrel találkoztam, s Toncs Péter – ezúton is köszönök neki mindent, s azóta is használom a tíz éve írt edzéstervet –, a Honvéd dzsúdósainak edzője nyújtott segítő kezet. Noszogatott, írt egy programot, s megengedte, hogy használjam a klub tornatermét, futhattam a tatamin, gyúrhattam a konditeremben. Négy napnyi – péntektől hétfőig – étkezésemet kellett még összeírni, ezen picit finomítottunk, de egyértelmű volt a helyzet.
Ha nem rendelek minden este pizzát, hogy azzal csapjam el a délben betolt rántott húst, amelynek kolbászos szendviccsel ágyaztam meg reggel, s megcsinálom a heti három konditermi plusz 1-2 focival (kapusként, az se gond!) töltött mozgást, akkor nem marad el az eredmény.
Ehhez persze reggel időben kellett kelni, hogy munkakezdés előtt elmenjek edzeni, ezek viszont azok az apró – bár elsőre hatalmas – lépések, amelyeket muszáj megtenni. No meg le kellett állni a zabálással, hiszen nincs az az edzés, ami a töméntelen mennyiségű szénhidrátot, zsíros ételt kompenzálni tudná. Amikor másodszor szaladtak fel a kilók, akkor hiába edzettem nagyjából rendesen, a késő esti piknikezések eredményét már másnap mutatta a mérleg.
Elsőre aztán hét hónap alatt, az egészségesnek mondott havi 2-3 kilós fogyás felső határán maradva 106-ról 85-kilóra fogytam le, s ekkor ugyan egy leheletnyit lazítottam az étkezésre való odafigyelésen, néha kimaradt egy-egy edzés, de mivel legalább 70-80 százalékban az addigi életemet folytattam, beállt a súlyom 85 kilóra.
Csoda? Egy fenét. Tudatosság, odafigyelés. Tudom, ez sem kevés, azt viszont senki se várhatja, hogy ezek nélkül sikerrel jár.
Nem fog más lefogyni helyettünk.
A fogyókúra olyannyira sikeres volt, hogy évekig 83-87 kiló között mozogtam, majd szűk egy évtizeddel később éppen közepes – közepes, mert a fele csak a saját nyűglődésem volt, ahelyett, hogy tettem volna valamit – depresszióban szenvedtem, s azt gondoltam, az esti pizza, a karéj kenyér szalámival, a lazábbra vett edzés majd segít abban, hogy jobbkedvre derüljek.
Ugye mindenki tudja az eredményt…?
Először csak a 90 kilón csapott át a mérleg, aztán meglett a 95, s mire megismerkedtem a feleségemmel, már újra három számjegy kellett a súlyom leírásához. És nem a dekagrammok közlése miatt. (Hogy Melinda mit látott a kövér, magát sajnáltató emberben, azt nem tudom, de azóta sem tudok elég hálás lenni neki, hogy akkor kirángatott a sz.rból.)
Szóval a második nagy fogyásnál kellett a külső segítség, most kéne elsütni a minden sikeres férfi mögött áll egy nő című ordas közhelyet, de inkább rögzítsük, a lelki béke és a támogatás is elengedhetetlen feltétele annak, hogy a testével is harmóniába kerüljön az ember.
A második turnus picit keményebb volt, innentől kezdve hétköznapoként a reggeli natúr joghurt volt teljes kiőrlésű müzlivel – lépésenként csúsztunk át a vaníliás joghurt, kamumüzli vonaltól idáig –, s a további két étkezés közül az egyik rendre saláta volt. Heti három tisztességes edzés a konditeremben (igen, még mindig a most már talán elavult, súlyzós edzéstervvel, amin csak itt-ott finomítottam kicsit), foci, no meg rákaptam a futásra, illetve elkezdtünk együtt squasholni járni. A heti 5-7 mozgás és a tervszerű táplálkozás újból sikert hozott – micsoda meglepetés, ugye? –, ahogy az izzadság, úgy a kilók is csak folytak le rólam. Pillanatok alatt visszament a súlyom 90 alá, sőt hamarosan már a 80-at nyaldosta, majd stabilan beállt 82-83 kilóra!
Útközben kifejezetten megkedveltem például a natúr joghurtot meg a teljes kiőrlésű müzlit, a salátáknak millió és egy variációját tudom elkészíteni, hogy azok ne váljanak unalmassá, és boldogan élem az életem, immár 80 kiló alatt. Ez utóbbi persze már egy másik történet, ami itt a Dominikai Köztársaságban íródik, ahol még több időm van a sportra, de erről majd egy másik bejegyzésben számolok be.
A lényeg azonban annyi, hogy nem kell bedőlni a csodát ígérő módszereknek, viszont sanyargatni sem kell magad, sokkal fontosabb, hogy okosan, tervszerűen, kitartóan végezd a diétát, valamint a sportolást. Hidd el, hogy elég 2-3 kilót fogyni havonta, és vedd tudomásul, csak akkor érhetsz el igazi eredményt, ha egyszerre figyelsz oda a mozgásra és az étkezésre. Másra viszont nincs szükség.
A csodaszer te magad vagy!
#benedek
Ha tetszett a bejegyzés (vagy ha nem), olvassátok a többi posztunkat, kövessetek facebookon,youtube-on és az instán is!