Szólhatna ez a bejegyzés bármelyik tengerparti országról, de mi éppen a Dominikai Köztársaságba költöztünk, ezért innen szedtük össze nektek a tapasztalatainkat

Elfújta a szél

Kezdhetném azzal a közhellyel, hogy tengerparton sokkal boldogabbak az emberek. Na de ez nem igaz. Pontosan ugyanúgy megvannak a saját problémáik, valós, sokszor a napi betevőt jelentő nehézségeik. Azonban a dominikaiaktól azt látjuk, a bajokat otthon hagyják. Elindulnak reggel dolgozni – örülnek, ha van hova –, és már nem lengi körbe őket a keserűség, majd foglalkoznak vele később. Hiszen elkezdődött egy új nap, és abba annyi nevetést, flörtöt és hülyéskedést tesznek bele, amennyit csak lehet. Hazaérve pedig inkább még egy fiókkal lejjebb pakolják a gondokat, feltekerik a hangerőt, táncolnak, minden porcikájukkal.

Önzetlenség

Vasárnap a kertészünk meghívott magukhoz minket vacsorázni. A havi fizetése 150 dollár, van egy 5 éves kislánya, a feleségének pedig jelenleg nincs munkája. De amijük van, azt megosztják, önzetlenül. Ezért felajánlottuk, hogy visszük az alapanyagokat, ők elkészítik a tipikus dominikai vacsorát, s még dominózni is megtanítanak minket. Ahogy ezt leírtam, máris eszembe jutott még sok-sok ilyen történet, a minap például szerettünk volna cigit venni, a pultos lány szomorúan közölte, hogy sajnos elfogyott, de a sajátjából örömmel ad.

Gyógyító környezet

Gyógyító a buja növényzet, a párás levegő, az élénk színek, az emberek mosolya. Gyógyító, hogy az utakon a dudálásnak csak tájékoztató jellege van, és nem kíséri a szájról tisztán leolvasható ku**a anyád. Nem sietnek, hiszen 5 vagy akár 30 perc késés is belefér, nem feszítik bele magukat az idő kerekébe. (Kizárólag az európaiak hozzák ezt a temperamentumot, és látványosan cüccögnek a szupermarketben, ha hosszasan sorba kell állniuk.

Szabadság

A boltokban, az utcán, de igazából mindenhol és mindenkor táncra perdülhetsz vagy énekelhetsz. A legvalószínűbb következmény az lesz, hogy veled tartanak és együtt nevettek, míg otthon minden bizonnyal összesúgnak a hátad mögött, hogy „nah, ez jól be van piázva…”

Sétálhatsz bárhol és bármikor mezítláb, felteheted a lábad a melletted levő székre vagy ha véletlenül hozzáérsz valakihez, akkor biztosan összemosolyogtok.

Bárkivel, bármikor, bárhol

Valljuk be, Európában milliónyi szabály között lavírozunk nap mint nap. Ezzel garantálva a gördülékeny együttélést, a biztonságot és a civilizáció látszatát. Azonban innen nézve meglehetősen sok szabály igencsak felesleges. Lehet sokkal lazábban, kötetlenebbül élni. Nem azt mondom, hogy a bukósisak nélküli motorozás, a hetykén vállra dobott gázpalack szállítása vagy a méretes macheta a sétálók kezében biztonságérzetet nyújt, azonban sok apróság kifejezetten segíti, hogy ne érezzük magunkat karámba zárt birkáknak. Ilyen például, hogy teljes nyugalommal utazhatsz a platón, a boltokban mindenből adnak kóstolót, bárkivel, bármikor koccinthatsz egy itallal, vagy lényegében bárhol parkolhatsz a kocsival. (Parkolási díj nélkül természetesen.) 

Nyáron karácsony? Igen!

Mikor először láttam még tizenpár évvel ezelőtt, akkor is lenyűgözött, hogy itt karácsonykor rövidnadrágban rohangálnak az emberek mikulás sitykával a fejükön. Nincs stressz, csak napsütés, rengeteg kaja, rum és tánc. Ahogy majdnem mindennap.

Allergia? Ha-ha.

Itt biztos nem. Kicsi korom óta allergiával küzdök. Télente rengeteg megfázás, nyáron pedig folytatódik az orrfolyás. Amióta közel a tengerhez élünk, döbbenten tapasztaltam, hogy már zsebkendőt is elfelejtek vinni magammal. Hiába, a napfény, a párás-sós levegő, akár közhely, akár nem, gyógyítja a testet-lelket.

Elvárások

Egy külföldön újrakezdett életben az ember mérlegre teszi, hogy mit áldoz fel és mit kap cserébe. Természetes, hogy hiányzik a család, a barátok és tusolásnál a magas víznyomás. Általában beletelik pár napba, mire rászánom magam a hajmosásra, ugyanis sóhajvékony csíkokban csordogál a víz, egy idő után pedig meggyőzi magát az ember, hogy nem is olyan nagy baj, ha kicsit samponos marad a haja. A net itt luxusterméknek minősül, és még bújócskázik is.

Amikor realizálod, hogy itt 50 négyzetméteren 4-5 család éldegél, mindösszesen 1 fürdőszobával, slaggal takarítanak, és mindenkinek – de tényleg – foltos\szakadt a ruhája, átértékeled a saját elvárásaidat a boldogsággal szemben. Minden csupán döntés kérdése.

Talán a boldogság is egy jó döntéssel kezdődik.

#melinda

Olvassátok el a többi posztunkat, kövessetek minket a facebookon az instán és youtube-on is!