Új élet a Dominikai Köztársaságban

One way ticket

Megvettek minket

Meccs is volt, de az csak a kísérőprogram

2018. május 04. - MelindaBenedek

30629766_1802294699790734_219648368433954816_o.jpgTermészetesen a focimeccs sem maradhat ki Dominikán, s rögtön a csúcson kezdtük, hiszen a bajnoki címvédő Atlantico egyik találkozójára látogattunk ki.

No nem mintha bármi kétségünk lett volna, de újfent megtapasztaltuk, Dominikán semmi, de tényleg SEMMI sem kezdődik időben.

30688498_1802223786464492_1847670251857117184_o.jpg Legutóbb például a helyi focibajnokság első fordulójában esedékes FC Atlantico–Atletico Vega Real összecsapás erősített rá erre: amikor néhány perccel a hivatalos kezdés után éppen parkolóhelyet kerestünk az utcán, akkor még javában a találkozót felvezető műsor zajlott, és mire hét perccel később befutottuk, még mindig nem sikerült egyeneset rúgni a labdába.

30629378_1802294719790732_230005918291460096_o.jpgIgaz, ez később se nagyon ment a feleknek, a kezdőrúgást elvégző pap simán maradhatott volna a pályán, különösebben nem lógott volna ki a mezőnyből. Mindenesetre áldott körülmények között kezdődött a találkozó, amelynek házigazdája, a címvédő Atlantico FC, amelyben van némi Puskás Akadémia, egy kis Stadler FC, RP Leipzig, sőt Anzsi Mahacskala is: pár év alatt felfuttattott, dúsgazdag csapat, edzőpálya jellegű stadionnal, bajnoki címmel, légiósokkal és más helyszínen játszott nemzetközi meccsekkel.

 30629395_1802293599790844_4979499630313078784_o.jpg

Szóval valószínűleg nem az Atlantico Dominika legnépszerűbb brigádja, viszont Puerto Plata csak 20 perc kocsival, így komoly érvek mentén választottunk kedvenc csapatot. Főleg, hogy utána kilóra megvettek minket. Pontosabban decire és grammra, de erről majd később.

Tehát éppen elkezdődött a találkozó, miközben még az utcán sétáltunk, ahonnan egyébként szintén lehet nézni a meccset. A 2015-ben alapított Atlantico komplexuma ugyanis a rendőrség, a helyi sportcsarnok, a főút és egy nagyobb épület közti placc, ahol a pálya mellett egy nagyjából 2000 fős lelátó fér el, semmi több. (Ezért kellett a karib BL selejtezőjét a 100 kilométerre lévő Santiagóban, az ottani baseball-stadionban játszani, de ez nekem, mint Debrecen-szurkolónak, ismerős érzés.) img_0543_1.jpg

Miközben a bejárat felé ballagtunk máris megjelentek a jegyüzérek mozgó jegyárusok, egyikük pedig rögtön a VIP-szektorba kínált tikettet. Elsőre elbizonytalanodtunk, mi van, ha esetleg hamis a zsuga, aztán elhesegettük a baljós gondolatot. A belépő egyébként 300 peso – 1500 forint – volt kettőnknek, ami csak 100 pesóval volt drágább a pornép tisztességes szurkolók jegyénél, szóval simán megérte, mert menő volt, hát még amikor megérkeztünk a VIP-szektorba. 30710982_1802289556457915_309489893036261376_o.jpg

Ezt persze úgy kell elképzelni, hogy az egyik kapu mögötti területen – pontosabban a kapu jobb oldala és a szögletzászló közötti részen – felállítottak egy színpadot, azon elhelyeztek három sor közepesen kényelmes széket, a hátsó traktusba meg kitelepültek a szponzorok. Magyarországon is ritkán látni ilyet, az egyik sarokban komoly informatikai berendezéssel – még drónjuk is volt – ment az élő stream a meccsről, aztán meg sorakoztak a támogatók. 30629320_1802339513119586_5984456307527122944_o.jpg

Az Altice felfújható tapsolókat osztogatott, persze nem ők voltak a fontosak, hanem a catering, ahol a kínálat végigkóstolása garantálta, hogy a mosdó felé mi leszünk a leggyorsabbak a végén: joghurt, chips, rum, jeges tea, ásványvíz. Majd újra. Meg újra. A joghurt meg a víz jól jött, de inkább az ingyen chipsre volt igény, kicsit felszívni a rumot, a Brugalnál ugyanis nem szarral gurigáztak: a legtöbb ingyenes, vagy olcsó hellyel ellentétben jobb minőségű rumot hoztak, amit nem is sajnáltak. Aa második cuba librénél vissza kellett menni kóláért, mert az alig jutott a pohárba. img_0585.jpg

S mivel boldogan és kapatosan majszoltuk a chipset, már nem számított, hogy mi történik a pályán, még Melinda is remekül érezte magát, holott a Fáy utcában játszott MTK–Debrecen meccset is csak azért nézte meg, mert én elmentem vele a Hattyúk tavára. A Kína néptánckincse előadásért meg a nászútba illesztett Andorra–Magyarországot kaptam meg. (win win) 

30712390_1802338373119700_142767088035954688_o.jpg

A kötelesség persze úgy diktálja, hogy azért rögzítsük, a dominikai bajnokság még a magyar NB I-nél is sokkal gyengébb. Ha a rumtól megrészegülve elkezdtem volna kiabálni, hogy „NB II Keleti csoport”, akkor életük bókját kapták volna a játékosok, akik fizikailag kifejezetten jó állapotban voltak, technikailag viszont… Tudjuk, a göröngyös pályán Cristiano Ronaldónak, Varga Kevinnek és Nestor Trujillónak is a gigájáig pattan a lapos passz, de ettől függetlenül is látszott, finoman szólva sem igazán labdaügyesek a helyiek. Meg a légiósok sem, hiszen az Atlaticóak külföldi játékosai is vannak: a kapusuk a jónevű argentin Cristian Blanco a fehér bőrű focisták egyike, de mellette kolumbiai, kubai, spanyol és venezuelai spíler is erősíti az Atlanticót, jelezve, hogy közepesen komoly brigádról van ám itt szó.
30652657_1802235326463338_8821515981605044224_o.jpg

Persze mint új sokszor a múltban és a jelenben, itt is igaznak bizonyult az ordas futballközhelyek egyike, miszerint „a pénz nem lő gólt”. Pontosabban csak érvénytelent. A La Vega ugyanis az első félidő derekán vezetést szerzett egy büntetőből, az Atlantico meg hiába próbálkozott, lőtt játékrészenként egy-egy érvénytelen gólt, akadt egy kis kakaskodás, bírófenyegetés, de semmi több.

Mintha nem is a bajnoki címvédőt láttuk volna. A VIP-ben lévőket ez viszont csak ímmel-ámmal érdekelte, remekül szórakoztak, igaz, a második érvénytelen gólnál kellett pár perc, mire mindenki rájött, hogy a bíró kapustámadás miatt kifelé ítélt. Az egyik kislány például olyan csalódott arccal fordult az anyukája felé („No gol?” – kérdezte végtelen szomorúsággal), hogy majdnem berohantuk a pályára begyötörni azt az átkozott egyenlítő gólt.
30712568_1802272856459585_647385973918793728_o.jpg

A történethez hozzátartozik az is, hogy az első félidőben ráadásul tőlünk pár méterre állt a dominikai Denzel Washington, akinek annyira félelmetes volt a kiállása, hogy nem mertük lefényképezni, s már attól féltük, hogy mindjárt kezdetét veszi a Szükségállapot. Viszont neki is ugyanolyan Ray Ban-napszemüvege volt, mint nekem, s mint amilyet a fél ország visel. A családban az apósnak piros, a sógornak fekete, nekem meg kék van, és természetesen mind „eredeti”. 30698494_1802273219792882_4054582438913900544_o.jpg

A második félidőre aztán eltűnt a robotzsarunk (a meccs végén láttuk viszont, amikor társaival együtt a játékvezetőt kísérte be az öltözőbe), az Atlantico küszködött, a végeredmény azonban nem változott – soha nem volt még részünk ilyen önfeledt és jó hangulatú vereségben.

img_0547.jpg

Ha tetszett a bejegyzés (vagy ha nem), olvassátok a többi posztunkat, kövessetek facebookon,youtube-on és az instán is!

A fotókért köszenet az Atlantico FC-nek!

Amennyiben pedig szeretnétek megrendelni a Linda Bartok Jewerly kollekció valamelyik darabját, akkor akkor ide kattintsatok.

A bejegyzés trackback címe:

https://owtdominica.blog.hu/api/trackback/id/tr3613888048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.