Felhőtlen boldogság
Gazdagabb lehetsz, mint én, de biztos, hogy nem vagy nálam boldogabb
– mondta egyízben a spanyol tanárunk, amivel gyakorlatilag mindent elárult a dominikai életfelfogásról. Nem hajszolják a pénzt – nincs is –, viszont lerí róluk, hogy boldogok. Nem érdekli őket, ha öten kell utazni egy motoron, vagy nyolcan egy autóban, 10-20 ember bármikor összeverődik egy düledező viskó előtt, ahol házilag barkácsolt hangszóróból bömböl a reggaeton. Kedvenc szórakozóhelyük a benzinkút, ahol kivetítőn nézik a baseballmeccset, dübörög a zene, s több százan „tankolnak” vidáman. A boldogságot pedig nem keresik szüntelen, mint az európaiak, vagy az észak-amerikaiak, hiszen ez belülről fakad: zene, napsütés, tánc, rum. Mi kell még?!
Chapiadora
Van még pénzed? Csak még egy ital. Még egy ruha. Még egy randi. Csak még egy. Ennyi erővel persze az ablakon is kiszórhatnánk a pénzt, pont annyi értelme, mintha chapiadorára költenénk. Ők a szűzk.rvák kedves lányok. Rögtön „fülig szerelmesek” lesznek az adott férfiba, és már kérnek is, egy úriember meg költ a nőkre, főleg ha nyaral és reménykedik abban, hogy ágyba vihet egy dominikai lányt. De nem úgy. Miután megetetted, megitattad, felruháztad őket, furikáztál velük a környéken, s szeretnél végre a lényegre térni, akkor úgy fáj a fejük, mint neked egy átrumozott éjszaka után. Csakhogy ekkor már rumra se marad pénzed, mindet beleöntötted egy lehúzós lányba, aki után csak egy rúzsnyom marad az arcodon. Az is dollár alakú.
A chapiadorák Bavarottyt – a srác pont úgy néz ki, mint amilyen hülye neve van – is megihlették, ez lett az egyik kedvenc dalunk.
Sanky panky
A helyi selyemfiúk, de mégse teljesen. Első este gálánsak, mindent fizetnek, tálcán, de ha kell szörfdeszkán hordozzák a lányokat, akik férfitársaikhoz hasonlóan elhiszik, hogy dominikai partnerük egész életében rájuk várt. Aztán jön a másnap, és mint egy fakultatív programért, fizetni kell az örömökért. A sanky pankyk folyamatosan próbálják megvágni a lila ködben lévő, az első estétől elalélt nőket, gyakran még a hazautazást követően is. A jelenségről még vígjáték is készült, nézzétek, és persze jegyezzétek meg a mondást, ami nemcsak Las Vegasban, hanem itt is igaz. Ami Dominikán történik, az Dominikán is marad. Még a sankypankyk is, akiket etetni szabad, sőt kell is, hazavinni viszont tilos.
Alacsony fizetések
Óriási szakadék tátong a fizetések között, hiszen a helyiek többsége havonta keres annyit, amiből talán egy estére kivehetne egy szobát egy közepes dominikai szállodában. Egy főre, maximum reggelivel. Amikor azt terveztük, hogy boltot nyitunk, akkor az apósunk mondta, 300 dollárral meg némi bónusszal már simán rá lehet ígérni az átlagos fizetésre, hiszen egy bolti eladó 2-300 dollárt keres. S ahogyan ez Magyarországon is igaz, a rendőrök itt sem állnak túl jól, nekik 200 dollár – ez napi árfolyamon 53 ezer forint! – körül mozog a fizetésük. Ami akkor sem elég, ha 1 dollárért 10-20, igaz, borzasztó minőségű zsömlét lehet venni például. Ezért aztán vasárnap (Domingo), a dominikai napon a rendőrök szolgálatba helyezik magukat, kinyitják a szemüket, és miután a feleségük kizavarta őket az utcára, felveszik a büntető-maszkjukat. Persze nem az államnak, hanem az asszonynak és a hihetetlenül nagy családnak dolgoznak, csúsznak is a zsebekbe a dollárok, az otthoniak meg örülnek. Amikor télen két hetet nyaraltunk itt, akkor az apósunk 10 dollárt adott a helyi rendőr haverjának, bemutatott minket, mi pedig háborítatlanul mehettünk bármerre. Sőt, még előre is köszöntek nekünk.
Kedvesség
Időnként érdekből – chapiadora, sankypanky –, legtöbbször viszont szívből jön. Az egyik alkalommal például megálltunk tankolni, és megkértük a kútkezelő srácot, hogy ugyan mutassa már meg a karkötőjét, mire mosolyogva felajánlotta, hogy ha szeretnénk, akkor nekünk is adja. Van még kérdés?!
És téged meg ki nevelt fel? A nagyszüleim!
Nyugdíj nincs, jólét nincs, s mivel azért a kevés pénzért is sokat kell dolgozni, ezért amíg az erejük teljében lévő szülők látástól vakulásig húzzák az igát, addig a családdal élő nagyszülők nevelik a gyerekeket. A szülők pedig gyakran másik városban élnek, és csak havonta, vagy még annál is ritkábban látják a gyermeküket.
Elfogadott az ittas vezetés
A Dominikai Köztársaság a világ azon kevés országai közé tartozik, ahol gyakorlatilag nincs alkoholellenőrzés. Szondát még nem láttunk, a biztonsági övet maximum a megyeszékhelyeken kell bekötni, és teljesen normális, hogy a sofőrök sörrel, vagy cuba librével a kezükben ülnek be az autókba. Ehhez képest meglepően kevés a baleset, de olyan is előfordult, hogy a rendőr széles mosollyal közölte, hogy „Salut”, amikor a sört mutattuk neki a kocsiból. Éppen csak azt nem mondta, hogy én is így vezetek, „hermano”(testvérem).
Négy első és négy második
Szakállas otthoni vicc, hogy nyolc általánosom van, négy első és négy második, de itt félig igaz is. A gyerekek nagy része maximum az általánost járja ki, de inkább az alsó tagozatot és inkább csak a család nagyobb gyerekei. Ők meg majd megtanítják a kisebbeket, a szaktudást nem igénylő munkákhoz ez is elég. És hát az állami iskolának egyébként sincs túl sok értelme, 60-70 gyerek jár egy osztályba, akkor már tényleg jobb, ha dolgoznak.
A tenger mellett lassú a net
Elsőre csak az apósom szokásos „Dominika ilyen, tanuld meg, hidd el, én tudom” típusú dumájának gondoltam, bár be kell valljam, a harmadáról már kiderült, hogy igaz, és még csak egy hónapja vagyunk itt… Szóval ahogy közeledünk a vízhez, úgy halványul a facebook kékje, eltűnek az insta-filterek, és már becsekkolni is alig lehet. Bár ha az óceánra nézünk, nincs is szükségünk internetre.
Ami Magyarországnak Anglia, az Dominikának az USA
Amíg Magyarországról rengetegen vándorolnak ki Angliába dolgozni, addig a dominikaiak az Egyesült Államokba dobbantak egy jobb élet reményében. 3-4 millió dominikai dolgozik odaát, s persze vannak baseball-sztárok meg énekesek, a többség azonban éjt nappallá téve robotol. Közben meg küldi haza a pénzt és gyakorlatilag ő a családfenttartó. Karácsonykor aztán mindenki hazajön, folyik a rum, valamint a pénz, s még az is előfordul, hogy néhányan már vissza se jutnak. Sőt, akadnak, akik a temetőben végzik. A sztárok és a közemberek közül is. Hiába, a kokain és a rum nem válogat.
Vékony középréteg
Első, egy hónapnyi ránézés alapján kétfajta dominikai van. A szegény (rengetegen) és a gazdag (kevesen). Középréteg, értelmiségi viszont gyakorlatilag nincs, hiszen az alacsony fizetések miatt tisztes munkával se lehet nagyon előbbre jutni. Kis túlzással az angolul is remekül beszélő, intelligens, kedves spanyol tanárunk a környék egyetlen klasszikus értelmiségije, polgára. Aki ráadásul úgy táncol, hogy bármelyik fehér nőnek azonnal megindulna a teje.
Motorra születtek
Otthon egy szép kombi, vagy SUV a családi autó, itt egy nagyobb motor már simán annak számít. Motoron pedig bármit lehet szállítani: gáz- és vizes palackot, komplett családi bevásárlást, legalább fél mázsa banánt, élő állatot, no meg 3-4 embert is. Utóbbi a motoconcho, azaz a motor taxi intézménye. Közepesen rossz arcú dominikai férfiak – autónepper kinézetűek, vagy olyanok, akik a kamionról leesett cucokkal foglalkoznak, gondoljunk csak Rókára az Üvegtigris című filmből – szállítanak fel, s alá, amiért mindössze 1-2 dollárt kérnek. A bizalmat fokozza, hogy Puerto Platán olyan láthatósági mellényre figyeltünk fel, amelynek a hátán a sofőr fotója és neve található. Már csak az adószám hiányzik. A motoconchoról még annyit, hogy egy remek videó is készült erről a hivatásról, nézzétek végig, minden pillanata zseniális!
Mindent egybevetve a lényeg, hogy mosolyogjunk, hiszen Dominika egy gyönyörű hely, körüllengi az embert a felszabadultság, a lazaság, a „manana-érzés”. Ahogy az egyik új kedvenc mondásunk tartja, „Kezdj el táncolni, a zene majd jön magától.” Itt nincs más feladat, mint élvezni az életet, nézni az óceánt, kortyolni a rumból, majd egyet előre, és egyet hátra lépve elkezdeni salsázni. Pontosan úgy, ahogyan a dominikaiak teszik, nem véletlenül mondta ugyanis az alábbiakat egy magyarországi ismerősünk:
Dominika az az ország, ahol a helyiek boldogabbak, mint a turisták.
Ha tetszett a bejegyzés, kövessétek a facebook-oldalunkat is!
