Sokan költöznek külföldre, többen tervezik és még többen álmodoznak erről. Ezért fontos lehet számba venni, mire van szükség ebben az esetben: írásunkban arra fókuszálunk, amikor valaki egy fejlődő országba érkezik, ahol nem alkalmazottként, hanem vállalkozóként szeretne dolgozni.

Pénz (pénz, pénz)

Amit a híres hadvezér, Montecuccoli mondott a háború kapcsán, az a külföldi életre is tökéletesen igaz. Három dologra kell hozzá: pénz, pénz, pénz.

Főleg abban az esetben, ha nem fix munkára, biztos helyre érkezik az ember, hanem nekivág a világnak, s egy új közegben próbál érvényesülni. Ebben az esetben sokkal jobb esélyekkel indul, ha van annyi tartaléka, hogy fél évig, sőt inkább egy évig ne kelljen semmit se csinálni, csak ismerkedni a fogadó országgal, kapcsolatot építeni. S amikor már valóban van fogalma arról a világról, ahol él, nos, akkor érdemes belevágni egy vállalkozásba.

Tapasztalat: mi már csak tudjuk, hiszen azt hittük, hogy a megtakarított pénzünk elég fél évre, aztán bő négy hónap alatt elfogyott, a vállalkozás még csak épülget, szóval jól jön a családi összefogás. De még jobb lett volna a vastagabb bukszájú előrelátás.

Idő

Amennyiben van elegendő tartalékunk, akkor az idő sem fog szorítani minket, nem érezzük a kényszert, hogy most már muszáj pénzt keresni, muszáj dolgozni, muszáj dönteni, hogy mivel is akarunk foglalkozni. Egy jó vállalkozásnál pedig fontos tényező az idő, szóval adjunk magunknak bőven belőle, amíg mindent megismerünk, alaposan körülnézünk. Ráérünk majd utána dönteni, és amennyiben erre van lehetőségünk, jobban is fogunk járni, mintha beleugranánk valamibe.

Tapasztalat: otthon még hatalmas meggyőződéssel meséltük a barátainknak a terveinket, hogy majd beruháztunk valamibe az indulás előtt (szerencsére nem történt meg), aztán az első egy-két hónapban minden este megváltottuk a világot, most az ötödikben már óvatos duhajok vagyunk. Az otthoni tervek közül akad jó is, de nem baj, hogy nem kötöttük magunkat egy ötlethez már az érkezésünktől fogva.

Nyelvtudás

„Ha csak az akcentusod más és ezt megneszelik, máris megpróbálnak lehúzni”

– mondta az apósom a minap, s ha ez egy kicsit extrém példa is, nagy bátorság nyelvtudás nélkül nekivágni a világnak. Sőt, konkrétan a fogadó ország nyelvét kell megtanulni. Egyrészt ezzel is tiszteletet mutatsz feléjük, másrészt esélyt adsz magadnak arra, hogy belátható időn belül feltaláld magad, beilleszkedj, s egyáltalán képes legyél az önálló életre.

Tapasztalat: az most részletkérdés, hogy az angolunk sem tökéletes, bőven fontosabb, hogy egyelőre csak néhány mondatot tudunk spanyolul, a boldoguláshoz viszont sokkal, de sokkal többre lenne szükség. Melinda egész ügyes, próbálkozunk, igyekszünk, de ez csak játék, minden közepes fontos ügyben már az apósunkra vagyunk utalva. Ami az ötödik hónapban már senkinek sem könnyű.

Türelem

Be kell látni, csak az álmokban, meg a nagyon tökéletesen szerencsés esetekben van úgy, hogy minden rögtön sikerül. Egy ismeretlen világban vállalkozást indítani, na, az viszont nem jön össze rögtön. Ezért viszont muszáj türelmesnek lenni. Várni az igazi lehetőségre, s nem beleugrani egy félig jóba, valamint türelemmel viseltetni az iránt, ha esetleg lassa(bba)n őrülnek a malmok az új helyen. Persze lehetsz türelmetlen, azonban semmit sem fogsz elérni vele, csak halálra idegeskeded magad.

Tapasztalat: Dominika, akkor is Dominika marad, tehetsz bármit, adhatsz az ügyvédnek 1, vagy éppen 100 dollárt óránként, itt a manana (holnap) marad a kedvenc szavuk a helyieknek. Mindenre várni kell, majd holnap, majd a jövő héten, és így tovább. Előbb-utóbb tényleg elintéződnek a dolgok, de csak a helyi tempóban. Ha nem bírod, akkor is.

Külső segítség

Posztunk alapvetően egy fejlődő országba indítandó vállalkozásról szól, de ha Nagy-Britanniába mész pincérnek, akkor is jól jön, ha vár kint valaki. Így meg főleg. Csak gondolj bele: megérkezel, van hol laknod, vagy ha nem is fogadnak be, akkor is, van egy ember, aki helyben ismer mindent és mindenkit, s amíg szükséged van erre, addig fogja a kezed. Az üzletben is.

Tapasztalat: az apósom tudta, hol kell lakást béreli, megmutatta a jobb, rosszabb helyeket, helyi papírjai vannak, ügyvéd, működő cég, no meg ismeretség. Például a rendőrökkel, akik havi 2-300 pesóért nemcsak rá, a családjára is figyelnek. És mivel neki dominikai személyi igazolványa van, ő a cégekben kötelezően szereplő dominikai tag.

Kitartás, alkalmazkodás

Megszoksz, vagy megszöksz. Sorolhatnánk még az ordas közhelyeket napestig, külföldön kizárólag akkor fogsz boldogulni, ha kitartó vagy, alkalmazkodsz, s elfogadod az adott ország szabályait. Persze lehet magyarosan főzni, lehet a saját dolgaidat előnyben részesíteni, az élet nagy egészét tekintve nem lesz más választásod, mint megszokni a helyi viszonyok egy részét, no meg hónapokon, éveken keresztül kitartóan küzdened a céljaidért.

Tapasztalat: még mindig megőrülök néha a helyi tempón, de tehetem ezt bármeddig, ők akkor sem fognak másként dolgozni. Viszont látszik, hogy hónapokon keresztül kitartóan kell menni előre. Hinni az elhatározásban, hajtani a helyieket, az ügyvédet és a többi hivatalnokot, s amennyiben ezt még tudjuk így folytatni 2-3, vagy 6-12 (ki tudja) hónapon át, akkor még sikerülhet is, amit terveztünk.

#benedek

Ha tetszett a bejegyzés (vagy ha nem), olvassátok a többi posztunkat, kövessetek facebookon,youtube-on és az instán is!