Új élet a Dominikai Köztársaságban

One way ticket

One way ticket

Segítség! Újra együtt a család

4+1 agymenés a felnőttkori összeköltözésről

2017. november 26. - MelindaBenedek

img_0282.jpg

Van az úgy, hogy új életet kezd az ember és mi kimondottan szerencsések vagyunk, hiszen családdal együtt költöztünk külföldre. Az észérvek pedig nyilván azt diktálták, hogy költséghatékonyság, biztonság és sok egyéb praktikus okból kezdetekben egy fedél alatt éljünk. Így lettünk hatan – apa, báty, menyasszony, kislurkó, férj meg én – újra egy nagy és hangos család. Ugyan „egy vérből valók vagyunk, ti meg én!” de a közös élet nemcsak örömteli főzőcskézésből és játékból áll, hiszen különböző életritmussal, szokásokkal, igényekkel érkeztünk, és bizony 30 felett már gyorsabban szakad az ékszíj. 

Nézzük csak azokat az apró bosszúságokat, amelyeket már biztosan ti is tapasztaltatok hasonló helyzetben!

A hűtő

Ez egy igen érzékeny kardinális pontja a családi életnek. Azon túl, hogy ki, mikor, mennyiért és mit vásárol, sokkal izgalmasabb a ki ette meg? hova tűnt? és miért nem csomagolta vissza rendesen? családi békét azonnal felborító kérdések. Nem létezik az a hangsúly, az a mosoly és az a kedvesség sem, amivel ezek nem vállról indítható rakétaként szabadulnának el a meghitt családi napokon. Nah de ami igazán, de tényleg úgy nagyon igazán idegesítő, amikor magukat névvel nem vállaló tettesek egyetlen egy utolsó félfalattal, szinte üresen teszik vissza a terméket. Mindenkinek ismerős biztosan az érzés, mikor nagy lendülettel kiránt valamit a hűtőből, és meglepődve a doboz súlytalanságán csalódottan vágja ki a kukába.

img_0280.jpg A múzeum

A romantikus együttlét a párkapcsolat egyik legfontosabb bástyája. Azonban mivel nálunk rettenetes rossz a ház akusztikája, így leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor múzeumban sétálgat az ember. Érzékeled a többi látogató ember mozgását, kínosan igyekszel halk maradni, ezzel nem zavarva a többi „bámészkodót”. Szinte lehetetlen kizárni a külvilágot, hiszen minden a közvetlen közeledben történik. Hallod, hogy valaki edényeket pakol a konyhában, vagy éppen valaki – feltételezem valamilyen rituális-spirituális gyakorlatokkal szerzett tudással – vágja oda a sarkát minden egyes lépésnél.

 A szoba

A szexelésnél már csak a veszekedések megoldása körülményesebb, hiszen nem takargatom, nálunk (is) bizony megesik, hogy egy kiadósat kiabálunk kiabálnánk egymással. De az összeköltözést követően egyetlen alapszabályt rögzítettünk férjemmel, hogy kizárólag a saját szobánkban engedünk teret a vitáknak, nem szórakoztatjuk feltűnősködünk nyilvános drámaelőadásokkal a család előtt.

Így egy elég extrém, suttogva üvöltő sportágat sikerült kidolgoznunk, ami sokkal inkább nevetséges, mint hatásos. 

img_0281.jpg

A ritmus

Ahogy a bevezetőben is említettem, mindhárom családnak különböző életritmusa van. Mi vagyunk a párocska, a friss házasok,  akik szeretnek szeretnének kuckózni, nyugodtan, ketten lenni és örülni annak, hogy egyelőre semmilyen kötelezettségünk sincs. Tesóméknál éldegél a világ tényleg legeslegcsodálatosabb mindjárt egy éves pelenkása, így ők természetesen a kölök órájához igazítva élnek, mindezt a lehető leglazább módon. És ott van egyetlen, megismételhetetlen édesapám, a padre, aki az egész sziget apukája is lehetne. Aktív, csajozós, bulizós életformával. Így ezek mellett, igencsak be kell kukkantani minden sarokba, hogy az ember néhány értékes, nyugodt pillanatot találjon.

+1

Mindenki

Egy nagycsaládi környezetben mindenki azt hiszi, hogy ő teszi a legtöbbet. Legyen ez munka, de leginkább takarítás vagy bármilyen ténykedés, valamilyen láthatatlan érzelmek láncolatának következtében garantált, hogy az adott egyed magát tartja a leghatékonyabbnak és hangsúlyozza, hogy rajta kívül senki sem csinál szinte semmit.

 

…Miközben azon gondolkodtam, hogy mégis milyen, szeretetteljes mondattal kellene zárni ezt az írást, hiszen az apró bosszúságok ellenére igenis nincs fontosabb és szebb dolog a családnál, felfedeztem a neten G-za-t, azaz ma már csak Dzsiiza (a szegény ember Children of Distance-sze), aki így valott dalában:

„Így van rendben, engem így nevelt a család,

Nekem a família, ami 24 karát.”

Itt pedig a teljesen érdektelen videó:

De komolyra fordítva, a család tényleg a legcsodálatosabb dolog a világon, hiszen az otthon nem egy lakcím, hanem éppen az a hely, ahol együtt vagyunk.

Ha tetszett a bejegyzés (vagy ha nem), olvassátok a többi posztunkat, kövessetek facebookon, youtube-on és az instán is! 

 

#melinda

A bejegyzés trackback címe:

https://owtdominica.blog.hu/api/trackback/id/tr513384633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása