Új élet a Dominikai Köztársaságban

One way ticket

Miért boldog(abb) az élet, ha tengerparton élik?

2017. november 14. - MelindaBenedek

boldogterapia.jpgSzólhatna ez a bejegyzés bármelyik tengerparti országról, de mi éppen a Dominikai Köztársaságba költöztünk, ezért innen szedtük össze nektek a tapasztalatainkat

 

Elfújta a szél

Kezdhetném azzal a közhellyel, hogy tengerparton sokkal boldogabbak az emberek. Na de ez nem igaz. Pontosan ugyanúgy megvannak a saját problémáik, valós, sokszor a napi betevőt jelentő nehézségeik. Azonban a dominikaiaktól azt látjuk, a bajokat otthon hagyják. Elindulnak reggel dolgozni – örülnek, ha van hova –, és már nem lengi körbe őket a keserűség, majd foglalkoznak vele később. Hiszen elkezdődött egy új nap, és abba annyi nevetést, flörtöt és hülyéskedést tesznek bele, amennyit csak lehet. Hazaérve pedig inkább még egy fiókkal lejjebb pakolják a gondokat, feltekerik a hangerőt, táncolnak, minden porcikájukkal.

Önzetlenség

Vasárnap a kertészünk meghívott magukhoz minket vacsorázni. A havi fizetése 150 dollár, van egy 5 éves kislánya, a feleségének pedig jelenleg nincs munkája. De amijük van, azt megosztják, önzetlenül. Ezért felajánlottuk, hogy visszük az alapanyagokat, ők elkészítik a tipikus dominikai vacsorát, s még dominózni is megtanítanak minket. Ahogy ezt leírtam, máris eszembe jutott még sok-sok ilyen történet, a minap például szerettünk volna cigit venni, a pultos lány szomorúan közölte, hogy sajnos elfogyott, de a sajátjából örömmel ad.

 boldog_part.jpg

Gyógyító környezet

Gyógyító a buja növényzet, a párás levegő, az élénk színek, az emberek mosolya. Gyógyító, hogy az utakon a dudálásnak csak tájékoztató jellege van, és nem kíséri a szájról tisztán leolvasható ku**a anyád. Nem sietnek, hiszen 5 vagy akár 30 perc késés is belefér, nem feszítik bele magukat az idő kerekébe. (Kizárólag az európaiak hozzák ezt a temperamentumot, és látványosan cüccögnek a szupermarketben, ha hosszasan sorba kell állniuk.

Szabadság

A boltokban, az utcán, de igazából mindenhol és mindenkor táncra perdülhetsz vagy énekelhetsz. A legvalószínűbb következmény az lesz, hogy veled tartanak és együtt nevettek, míg otthon minden bizonnyal összesúgnak a hátad mögött, hogy „nah, ez jól be van piázva…”

Sétálhatsz bárhol és bármikor mezítláb, felteheted a lábad a melletted levő székre vagy ha véletlenül hozzáérsz valakihez, akkor biztosan összemosolyogtok.

 boldog_plato.jpg

Bárkivel, bármikor, bárhol

Valljuk be, Európában milliónyi szabály között lavírozunk nap mint nap. Ezzel garantálva a gördülékeny együttélést, a biztonságot és a civilizáció látszatát. Azonban innen nézve meglehetősen sok szabály igencsak felesleges. Lehet sokkal lazábban, kötetlenebbül élni. Nem azt mondom, hogy a bukósisak nélküli motorozás, a hetykén vállra dobott gázpalack szállítása vagy a méretes macheta a sétálók kezében biztonságérzetet nyújt, azonban sok apróság kifejezetten segíti, hogy ne érezzük magunkat karámba zárt birkáknak. Ilyen például, hogy teljes nyugalommal utazhatsz a platón, a boltokban mindenből adnak kóstolót, bárkivel, bármikor koccinthatsz egy itallal, vagy lényegében bárhol parkolhatsz a kocsival. (Parkolási díj nélkül természetesen.) 

boldogsagszabalyok.jpg 

Nyáron karácsony? Igen!

Mikor először láttam még tizenpár évvel ezelőtt, akkor is lenyűgözött, hogy itt karácsonykor rövidnadrágban rohangálnak az emberek mikulás sitykával a fejükön. Nincs stressz, csak napsütés, rengeteg kaja, rum és tánc. Ahogy majdnem mindennap.

Allergia? Ha-ha.

Itt biztos nem. Kicsi korom óta allergiával küzdök. Télente rengeteg megfázás, nyáron pedig folytatódik az orrfolyás. Amióta közel a tengerhez élünk, döbbenten tapasztaltam, hogy már zsebkendőt is elfelejtek vinni magammal. Hiába, a napfény, a párás-sós levegő, akár közhely, akár nem, gyógyítja a testet-lelket.

Elvárások

Egy külföldön újrakezdett életben az ember mérlegre teszi, hogy mit áldoz fel és mit kap cserébe. Természetes, hogy hiányzik a család, a barátok és tusolásnál a magas víznyomás. Általában beletelik pár napba, mire rászánom magam a hajmosásra, ugyanis sóhajvékony csíkokban csordogál a víz, egy idő után pedig meggyőzi magát az ember, hogy nem is olyan nagy baj, ha kicsit samponos marad a haja. A net itt luxusterméknek minősül, és még bújócskázik is.

Amikor realizálod, hogy itt 50 négyzetméteren 4-5 család éldegél, mindösszesen 1 fürdőszobával, slaggal takarítanak, és mindenkinek – de tényleg – foltos\szakadt a ruhája, átértékeled a saját elvárásaidat a boldogsággal szemben. Minden csupán döntés kérdése.

Talán a boldogság is egy jó döntéssel kezdődik.

 

#melinda


boldogsagposzt.jpg

 

Olvassátok el a többi posztunkat, kövessetek minket a facebookon az instán és youtube-on is!

A bejegyzés trackback címe:

http://owtdominica.blog.hu/api/trackback/id/tr913264643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Terézágyú 2017.11.15. 16:39:37

"Amikor realizálod, hogy itt 50 négyzetméteren 4-5 család éldegél"

Ilyen nálunk is van. Próbáld ki.

"A boltokban, az utcán, de igazából mindenhol és mindenkor táncra perdülhetsz vagy énekelhetsz. A legvalószínűbb következmény az lesz, hogy veled tartanak és együtt nevettek, míg otthon minden bizonnyal összesúgnak a hátad mögött, hogy „nah, ez jól be van piázva…”"

Ezt mondanák? És TE mint mondanál (mit mondtál eddig) ha valaki énekelne melletted...????
Ilyen is van nálunk is ugyanis, csak nálunk egy bizonyos népcsoport kezd el bárhol énekelni és táncolni...

Brix 2017.11.15. 17:46:40

A tengerparti élet , szubtrópusi-trópusi területen valóban csodás lehet... Ott az emberek nem küszködnek a téli napfényhiány okozta depresszióval, és az influenzás jellegű megbetegedések is ritkábbak. A parlagfű nem ismert a trópusi övben, ami előbb allergiát , később asztmát alakít ki az arra érzékenyeknél. Már én is tervezem a házvásárlást, de legoptimálisabb célpont valahol Dél-Európában van , szerintem...A Dominikai Köztársaság talán túl durva hely, ami a közbiztonságot, higiéniát, és a trópusi betegségeket illeti...Persze , lehet hogy tévedek...

MelindaBenedek 2017.11.15. 18:21:25

@Terézágyú: Kedves Terézágyú,
Köszönjük a hozzászólást, reméljük, hogy tetszett a bejegyzés és a jövőben is követed a blogunkat.

MelindaBenedek 2017.11.15. 18:23:33

@Brix: Dél-Európa kétségtelenül biztonságosabb, de ha megfelelő körülményeket tudsz teremteni a családodnak, akkor itt is lehet jól és nyugalomban élni. Néhány dologra oda kell figyelni, azonban nem olyan veszélyes, mint amilyenek beállítják.

Andy73 2017.11.15. 19:06:46

"Amikor realizálod, hogy itt 50 négyzetméteren 4-5 család éldegél"

Ezt jó lenne részletezni, mert így tényleg elég furcsa. Hány ember, hány szobában?
Pontosan mire gondolsz: esetleg egy 4-5 tagú családra, vagy egy 4-5 gyerekes család (család=gyerek), vagy tényleg 4-5 család: 4-5 házaspár a gyerekeikkel - mert az már elég durva.

A klíma viszont tényleg klassz lehet, főleg hosszabb távon. Az átlag magyarnak már egy hét horvát tengerpant is sokat jelent, az sem jön össze mindenkinek.

MelindaBenedek 2017.11.16. 00:13:41

@Andy73: Simán előfordul, hogy egy kétszobás lakásban apa, anya, és a 2-3, vagy még több (akár 8-10) gyerek mellett a nagyszülők is ott laknak, vagy éppen a szülők testvérei, ez teljesen természetes, és esetleg még néhány rokon is befuthat.

Borzasztó Károly 2017.11.16. 10:05:22

Szerintem mára már Magyarországon is teljesen megszokottá vált, hogy az 50 négyzetméteres lakásokban legalább 16-20-an, vagy még többen laknak. Amikor hétvégenként látogató családok érkeznek, és ők is maradnak, mert nagyon jól érzik magukat, simán elérheti a lakásban alvók száma az 50-et is.

gabroca 2017.11.16. 19:01:37

ha már tengerpart, akkor Dominika helyett Mexico vagy Costa Rica...